Jelenés a zuhanyzóban

2017. szeptember 23.

Jelenés a zuhanyzóban

Egy hosszú, unalmas munkanap végén Brian hazatért floridai lakásába. Az apartman egyszerű volt, és puritán: amolyan agglegény-otthon, funkcionális berendezésekkel, szürke egyen-bútorokkal, néhány könyvespolccal, egy-egy széthagyott ruhadarabbal. Nem igazán vette a fáradtságot arra, hogy képeket tegyen a falra, vagy apró mütyürökkel dekorálja a polcokat. Minek is tette volna? A lakás az ő szemében csak egy doboz volt, egy hely, ahol enni, aludni, lenni lehet, nem volt semmi extra jelentősége.

Nem csak a lakás, hanem a város sem keltett benne extra érzéseket. Amerikai volt, itt született, itt nőtt fel, volt benne némi hazafiasság, meg büszkeség, de mindig is egy kicsit túl sterilnek találta az országot. Nem is tudta, mi hiányzik neki belőle, csak valami megfogalmazhatatlan érzés motoszkált benne, valami, amit az európai képeken látott: hiányzott a múlt. Persze ő is megtanulta az iskolában, hogy milyen fantasztikus munkát végeztek a honatyák, milyen hősiesen harcoltak az amerikai katonák a második világháborúban, meg kiskorában minden hálaadáskor eljátszották az iskolában a régmúlt dicső történetét, de valahogy ez mind olyan sekélyesnek tűnt. Persze mindez csak egy gondolatfoszlány volt valahol az agya hátsó részében, nem igazán foglalkozott vele…

…egészen mostanáig.

Egy, a hobbijához kötődő nemzetközi facebook csoportban ugyanis beszélgetésbe elegyedett egy ír lánnyal, aki a népzene és a történelem megszállottja volt, és egyre többet chateltek. A lány rajongva mesélt országának múltjáról, a régi épületekről, az ott lakók életéről, és persze egyre-másra küldte a youtube-linkeket a kötelezően meghallgatandó dalokról. Olyan elevenen festette le a zöldellő mezőket, a mohos romokat és a hatalmas kastélyokat, hogy Brian többször is úgy érezte: a szíve is elfacsarodik e sorok olvastán.

Ezen az estén sem volt másképp: amikor befejezte az edzést és ránézett a messengerre, elmosolyodott, mert látta, hogy megint egy linket kapott. Elindította a zenét, felcsavarta a hangerőt, és beállt a zuhany alá.

A víz csobogása és a hegedű vidám dallamainak a hatására teljesen ellazult, sőt, már-már meditatív állapotba került. Nem is lepődött meg különösebben, amikor azt vette észre, hogy a vízfüggöny túloldalán egy kapu nyílt – egy másik világba. Átlépett a boltív alatt – kicsit le kellett hajtania a fejét – és szétnézett. Egy romos épületet látott, olyat, amiről annyit mesélt már a lány: nem sittes, mocskos hely volt, mint a lepukkant amerikai külvárosok romjai, hanem békés, nyugodt hely, ahol a természet már visszafoglalta jussát. „Mennyi idő kellhetett ehhez!” – gondolta magában, és eszébe jutott: ez a rom talán öregebb, mint az ország, amiben él. Melegség járta át a szívét. Soha életében nem látott még semmit, ami ennyire régi lenne, az idő mégsem mázsás súlyként nehezedett rá, inkább úgy érezte, hogy körbefogja, mint egy puha, meleg pokróc. Messziről még – vagy már? – hallotta a  furulya hívogató szavát, és ahogy közelebb lépett, egy kis társaságot látott, akik a tábortűz mellett zenéltek. A hozzá legközelebb ülő, vékony, kicsit fiús alkatú lány vörös haja táncot járt a szélben, ahogy játék közben folyamatosan mozgatta a fejét. Nem az a fajta lány volt, aki általában tetszett Briannek – ő inkább a gömbölydedebb, Monroe-féle nőket szerette – de valami mégis sugárzott ebből a lányból, ami miatt képtelen volt levenni a szemét róla. Fogalma sem volt, hogy milyen lehet az arca, hogy vajon szép, vagy csúnya-e, de mindez nem is számított: ő máris, úgy érezte, hogy teljesen beleszeretett.

Hatalmasat dobbant a szíve, amikor véget ért a dal, a lány leengedte a hangszert, és megfordult.
De Brian nem láthatta meg az arcát, mert ekkor, mintha egy kampót akasztottak volna a hátába, visszarepült a valóságba, és újra otthon állt a zuhanykabinjában.

„Csak egy álom volt” – mondogatta magában. „Bizonyára fáradt voltam és elszundítottam a zuhany alatt egy pillanatra.”
Ám a jelenés, az a koboldos, vidám ír lány nem hagyta nyugodni – és pár nap múlva megvette élete első repülőjegyét Európába.
„Jövök” írta a lánynak, és elindult megkeresni a szerelmét.

 

A Boltív című képet -ide kattintva- vásárolhatod meg!

 

Nagy Tímea  *  webszovegek.hu


Vissza a hírlistához